2009. nov. 22. 0:21, by krizsoid
1 komment


Rendeben. Próbáltam hangsúlyozni szépen, hamisnak tűnt, pedig nem is dúdoltam. A köd sűrűbbnek tetszett a tejnél, hiába gyártunk rá jelzőket. Fuldokolni egyszerűbb benne. A mindenség kezdetéhez hasonlított ez a ködnyelő séta a sínek mellett. Se meleg, se fény, magma fortyog és minden randomszerűen fog történni monstanában. Erre vágyni nem lehet, hagyni kell, hogy megtörténjen. Nagy szavak helyett bekopogok az anyaméhbe, in utero, csak hogy előről kezdhessem, hogy ugyanennyit hibázhassak újra mint eddig, csak más faultokat követek majd el.
2009. nov. 5. 12:51, by krizsoid
még nincsenek kommentek


Úgy ébredek, mint soha ezelőtt. Filmet vetítek az üres sárga falakra, szerepelsz bennük, idegenként már, nem maradt semmink. A hőmérséklet unnivaló, a fények úgy tűnik, sosem lesznek impulzívak, nem is érdemes már forgatni többet. Egy pillanat következik hölgyeim és uraim, egy mindenkinek azonos, mikor mindannyian a lényegtelentől leszünk addiktívak. Itt van közel, ti már várakozó üzemmódba vagytok rég.
2009. nov. 3. 2:50, by krizsoid
még nincsenek kommentek


Mit szólnátok, ha teljes egészében elkerülném magam, ezáltal téged megfigyelve, könnyen megtenném ezt veled is. Novemberi hidegtől piros arcú lányokat figyelek, állszemüvegben altatom őket az ágyamban, hogy érezzék a hamis biztonságot, a nem létező felületet amit biztosítok. 

Végre elaludt, végre figyeli hibáit, végre nem álmodom. Azt hittem sosem lesz vége, de az igazság szúrja át szívemen a hideg tőrét. A szemüveges rockénekes fontos barátom, de nem úgy simán, mert azt alig engedi, annyi kritika után is annyira én vagyok , gondoltam már rá, hogy rögeszme, de ehelyett mindig "földszag és fülzsír íz a szájba", tehát maga a gyermekkori otthon, meg még sok minden ami kérdésmentes és ennek az ereje, lehet, hogy nem fog materializálódni soha. Lyuk-lyuk-zene-zene. 

Haló tessék, veszem fel most már én is naponta ezredszer a telefont, nem mondhatnám, hogy gyökértelen vagyok, de majd most elkezdek felületes lenni, majd most kivégzem ezt az egész követhetetlen kapcsolattartást. Most majd a szellemmel és a lélekkel kell foglalkozni, hiába sírnak anyák a női vécékben, hiába jön a szomszéd, hogy hangos a zene, hiába mondják, hogy milyen jó Thaiföldön a turistahelyeken kívül. Sokkal egyszerűbben írok. Sokkal egyszerűbb vagyok.

Veréb, köszi a filmet. Nem akármilyen, haversrác.