|
Úgy ébredek, mint soha ezelőtt. Filmet vetítek az üres sárga falakra, szerepelsz bennük, idegenként már, nem maradt semmink. A hőmérséklet unnivaló, a fények úgy tűnik, sosem lesznek impulzívak, nem is érdemes már forgatni többet. Egy pillanat következik hölgyeim és uraim, egy mindenkinek azonos, mikor mindannyian a lényegtelentől leszünk addiktívak. Itt van közel, ti már várakozó üzemmódba vagytok rég.
Mit szólnátok, ha teljes egészében elkerülném magam, ezáltal téged megfigyelve, könnyen megtenném ezt veled is. Novemberi hidegtől piros arcú lányokat figyelek, állszemüvegben altatom őket az ágyamban, hogy érezzék a hamis biztonságot, a nem létező felületet amit biztosítok. Végre elaludt, végre figyeli hibáit, végre nem álmodom. Azt hittem sosem lesz vége, de az igazság szúrja át szívemen a hideg tőrét. A szemüveges rockénekes fontos barátom, de nem úgy simán, mert azt alig engedi, annyi kritika után is annyira én vagyok , gondoltam már rá, hogy rögeszme, de ehelyett mindig "földszag és fülzsír íz a szájba", tehát maga a gyermekkori otthon, meg még sok minden ami kérdésmentes és ennek az ereje, lehet, hogy nem fog materializálódni soha. Lyuk-lyuk-zene-zene. Haló tessék, veszem fel most már én is naponta ezredszer a telefont, nem mondhatnám, hogy gyökértelen vagyok, de majd most elkezdek felületes lenni, majd most kivégzem ezt az egész követhetetlen kapcsolattartást. Most majd a szellemmel és a lélekkel kell foglalkozni, hiába sírnak anyák a női vécékben, hiába jön a szomszéd, hogy hangos a zene, hiába mondják, hogy milyen jó Thaiföldön a turistahelyeken kívül. Sokkal egyszerűbben írok. Sokkal egyszerűbb vagyok. Veréb, köszi a filmet. Nem akármilyen, haversrác. Elfeledni, elengedni, nem gondolni sokat róla, rá. Legyen ez bármi ami megérintett, jól vagy rosszul, igazán nehéz megcsinálni. Zene, halál, hazugság, kisállat, hülye fény a város felett, szerelem. Akarni nem kell, nem ér semmit, magától történik meg, nincs vele munka. Az elmúlást meg közben lehet szeretni, én gyakrabban félve figyelem inkább, nem nagyon lépek közel hozzá és kérdezgetem a miértről. Fényterápia helyett itt a gray és black terápiánk. Mennyire kelet európaian hamisítatlan életérzéseket találunk e télen is a majd helyeken. Itt a feladat, itt csöpögnek a szagok rólad, a szex után megbeszélhetjük ha akarod.
Figócska, te meg aludj szépen, köszi, hogy megharapdáltad néhányszor a lábamat, de kicsit már engedted is magad simogatni. Egy igazi vadállat voltál. Szeretnék rád kicsit hasonlítani néha. Limi, ne sírj miatta sokat, nem örülne neki. Aludj kis makifej. Anya, a lovakat lelövik ugye? Nem, kisfiam, már nem úgy van az, az állatok is mind csak játszanak már, eljött a mennyország, hát nézd micsoda csoda a demokrácia mindenkinek, látod a sirályok ahogy csorognak le éjjel a dunán a lánchídig, majd visszarepülnek a margitig, nincs is más dolguk. Mindannyian megkaptuk a szabadságot, csak ezt a kis chipet kell a doktor bácsinak berakni ide a bőrőd alá, ne félj, nem fog fájni, egy kis szúrás az egész, katona dolog. "megállt a nyelve a számban, a szíve össze vissza vert, a hátam mögé néztem, vajon ki fogott rám fegyvert?" -kérdeztem, de csak a refrént tudtam hazafelé a biciklin. A választ láttam viszont, nem fogtak rám fegyvert, csak szalagkorlátot szerelgettek a dunaparton éjjel 2kor. Ha ez a kép nem szürreális ilyen múltal a hátunk mögött, akkor semmi sem az. A puhasági faktort nagyon szeretem amikor bőrileg erős. Ez típus kérdése. Egyszerűen varázslatos. éles talált sebeim nem szakította fel ma újabb golyó, véres halált halt napjaim nem mossa ki semmilyen folyó.
Megannyi kurva új kérdés feszeget. Kori, tényleg szép. Köszönöm a nyarat.
Potyog le a vakolat a falról a vállamat díszítő kitüntetésekre, ahogy haladok át a sínek alatt rejlő hosszú aluljáron. Nem gondolok semmire, utazom magamban, így közhelyesen, szertelenül. Kérdezem a megváltót suttogva: -ha átértem, merre induljak? erre ő: -nem tudom pontosan fiam, én is millió útvonalat jártam be, de csak a szelekcíómat tudtam pontosabbra, tisztábbra komponálni ezalatt. -az pont elég lesz nekem is fater. -zártam rövidre. Homályos szavak csak még zavarosabbá válnak az alkoholtól, ahogy hallgatom a barátaimat beszélni, miközben én tök józanul ülök a svéd gyártmányú szófán, aztán mégis tudok érdeklődve közeledni bármi zavaroshoz- jut eszembe. A boltokat bezártam, Jancsikának meg szóltam itthon, adjon egy kis figyelmet kölcsön, hadd szórjam ki a galamboknak itt erkélyen, hogy holnapra ne maradjon belőle túl sok az általam kreált valóságban. Kedves Kari és Peti, ezzel a képzavarral csatlakoznék az indítványhoz.
Csókollak benneteket.
|
